Hogyan nyitott utat a hatvannyolcas baloldali értelmiségi divat a trumpizmusnak?
Az “Academic Left” felelőssége a trumpizmus, a fake-news/post-truth világa felemelkedésében – blogunk kedvenc és a baloldali mainstream számára kényelmetlen felvetése komoly megerősítést nyert Bruno Latour minapi nyilatkozata révén.
Nem telik el nap, hogy a médiát és politikai világot figyelő/elemző fórumokon ne hangozzék el a Fake News, post-truth vagy a post-factual kifejezés. Ezeket általában az olyan médiatermékek, mint a Breitbar vagy olyan politikusok, mint Donald Trump kapcsán szokták emlegetni, de a fő üzenete az ilyen elemzéseknek, hogy a társadalom egészében következett be mélyreható elfordulás a racionális, tényeken és evidenciákon alapuló kommunikációtól.
Az okok és következmények sokaságát tárgyalják történészek, szociológusok, politika-tudósok, média-kutatók – ezeken túl a minapi Mire tanít a filozófia ma? konferencián a legújabb amerikai reflexiókra is hivatkozva egy tudomány-filozófiai vonatkozást emeltem ki:
“Már a nyolcvanas években Alan Bloom a klasszikus bölcsészeti hagyomány feladását azonosította az „amerikai gondolkodás bezáródásának” egyik fő okaként – együtt a generális mércék, beleértve nem csak a morális, hanem az igazság-mércék feladásával. Alig három évtized kellett hozzá, és Lee McIntyre a 2015-ben megjelent Respecting Truth című könyvében már az emberi gondolkodás determináltságát firtatja az igazság tiszteletére – megállapítva, hogy ha nem is tudunk ilyen „huzalozottságot” rekonstruálni, evolúciós szempontból nagyon is egyértelmű a tényeken megmért igazságra orientálódó gondolkodás dominanciája. Ehhez képest a természettudományos gondolkodást is kontextualizálni, relativizálni igyekvő filozófia áramlatok elfordulása az objektív igazság létének és megismerhetőségének elfogadásától legfeljebb gondolati játékként áll meg, veszélyei pedig közvetlenek. Amikor tehát a szociálkonstruktivizmus túlmegy a világértelmezések ideológia-kritikáján és még a természettudomány kapcsán is kijelenti, hogy a férfi-hatalom eszköze (Sandra Harding, az ismert feminista szerint tudományosnak lenni a nőktől elvárt attidűdökkel szemben az érzéketlenség és pártatlanság normáinak hangoztatását jelenti, sőt, Newton Principia Mathematica-ja a nemi erőszak kézikönyve), akkor a tudomány tartóoszlopait gyengíti az összevissza beszéddel szemben.
Még célzottabban egyértelműsíti a társadalmi kommunikációban uralkodóvá vált, igazságon túli érvelések gondolati forrását Kurt Anderson néhány héttel, ezelőtt megjelent könyve, a Fantasyland: How America Went Haywire (esszé formában itt olvasható) . Ő a mai posztmodern relativizmus és szociálkonstruktivizmus térnyerését az ún. hatvannyolcas (leginkább baloldali) szellemi irányzatok és mozgalmak egyenes ági folytatásának tartja. Ha elfogadjuk ezt az interpretációt (jómagam hajlok rá), akkor a Hegel megénekelte „ész cselére” hajazva az „ész bosszújáról” is beszélhetünk: miközben a „haladó értelmiség” köreiben a nyitott, liberális gondolkodás győzelmeként volt szokás ünnepelni a relativista, a tudományos gondolkodás béklyóit és elnyomását levető felfogásokat, mostanra ezek logikájának (avagy logikátlanságának) érvényesülése a liberális demokrácia normáit minimum fellazította, a (szélső)jobboldali populizmust pedig a tény-rezisztencia és tudomány-ellenség magabiztos politikai és kommunikációs pozícióba hozta.”
Nos, a szociálkonstruktivista (tudomány)elmélet meghatározó alakítója és képviselője, Bruno Latour nyugdíjba vonulása alkalmából adott Science interjúja a következő belátást fogalmazza meg: “We will have to regain some of the authority of science. That is the complete opposite from where we started doing science studies. Now, scientists have to win back respect.”
Latour maga pedig elszegődik egy, a Föld külső burkát megfigyelő kutatócsoporthoz, újraírni a Laboratory Life-ot…
(A teljes cikk: Egyetemi Polgár)
túlsúlyú amerikai akadémiai elitben
ézni a bő negyedszázaddal ezelőtti fidesz-nyilatkozatokat, nosztalgiázni a személyes kapcsolatokon stb. Most ma van, CEU-KEE van, rektorhelyettes van, köztársasági elnök van, politikai vita van, propaganda van, hatalmi játék van, erőpróba van. Bölcs és elegáns, hogy rektorhelyettes úr sem hivatkozik másra, mint a jelen helyzetben érvényes érvekre és nem vesz fel más vitapozíciót, mint ami az intézménye képviseletében világosan definiált a számára.