Az egyetem konzervatív eszméjét újrafogalmazva Allan Bloom arra adott inspirációt, hogy létezik ezredfordulós alternatíva a munkaerőpiaci szemlélet modernista-baloldali dogmájával és a posztmodern értékrelativizmussal-multikulturalizmussal szemben. A klasszikus tudáseszmény, a tudomány egysége, a tudásátadás közösségi felelőssége/missziója egyaránt a minőséget, a teljesítményt állítja vissza jogaiba. Ebben formálódott a szabadság és műveltség értékén alapuló euroatlanti kultúra, a mi kultúránk, a sajátunk. Így az egyetem ennek az egyik legfontosabb bázisa. Túlélte a náci és kommunista gleichsajtolást-értékelüldözést, a hatvannyolcas anti-intellektualizmust, a nyolcvanas-kilencvenes évek technokrata terrorját.

A mai hazai egyetemellenes, teljesítmény-érzéketlen, neokádárista felsőoktatási kurzussal szemben is csak a magyar tudásközpontú hagyomány adhat esélyt. A rendetlenség és korrupció közegében mégiscsak indultak egyetemi innovációk az elmúlt két évtizedben, megtámogatva a nemzetközi nyitás eléggé nem túlértékelhető hozadékaival (főként a legkiválóbb oktatók és hallgatók nemzetközi mércék elé kerülésével és szocializálódásával). Ezek folyathatósága azon múlik, hogy a magyar egyetemi értelmiség minőség-elkötelezett része képes és hajlandó lesz-e az együttműködés kultúráját romboló, színvonalcsökkentő viszonyok közepette továbbvinni a korábbi intellektuális nemzeti és jelenlegi tudásfejlesztő nyugati főáram értékeit – itthon.