Eduline tudósításból: „Nyilvánvaló, hogy aki most tizenkettedikes, és decemberig nem nagyon tanult fizikát, kémiát, biológiát, az ebben az évben nem fog változtatni, de azt nem zárom ki, hogy akinek idén nem sikerül a felvételi, és nem akar diákhitelt felvenni, egy évet az életéből arra szán, hogy természettudományos tárgyakat tanuljon” (Hoffmann Rózsa 2012 január)
Gondolom, a TTK-k oktatói alig várják azokat a jövőre felvételiző humán érdeklődésűeket, akik egyéves természettudományi orientációváltás után a pénzkímélés belülről fakadó, őszinte kiváncsiságával rohamozzák meg a tanszékeket. Öröm lesz őket tanítani, csupa helyét megtalált, elégedett fiatal, akik leginkább fizika- és matematika tanárnak válnak majd be, hiszen nagyon jól és hitelesen tudják majd a szakterület belülről való szeretetére nevelni a középiskolásokat!
De van jobb is:
„Az emberi elme azért eléggé univerzális, nem nagyon hiszek abban, hogy a tehetség csak egyoldalú, sokan átmehetnek másik pályára... hiszen az ember racionális lény, aki mérlegel”.
Jön a racionális lény, a tehetséges német-esztétika szakos felsőközéposztálybéli ifjú és mérlegel: menjek kémikusnak látszólag ingyen (aláírva egy fura szerződést, ami megfeledkezik róla, hogy európai polgár lennék), vagy üljek vonatra, meg se álljak Bécsig, Mariborig, Münchenig, tanuljak németet-esztétikát, a szülők támogatását toldjam meg valamenyivel munka, ösztöndíjak stb. révén, éljek egy európai városban, építsek kapcsolatokat az európai elit jövendő tagjaival, mindezzel alapozzam meg a jövőmet. A racionális lény vajon hogyan dönt?
Az emberi elme univerzalitásá és a tehetséget pedig végkép ne keverjük ide. Elszalad az hamar.
